Vérnyomásmérési technikák
Hallgatódzásos, higanyos módszer:
A noninvazív (vértelen) módszerek közül az egyik legrégebbi, több mint 100 éve használatos technika.
Lényege, hogy a könyökhajlatban elhelyezkedő verőér (az artéria brachiális) fölé helyezünk egy fonendoszkópot, a vérnyomásmérő mandzsettáját felfújjuk a várható szisztolés vérnyomás fölé – ekkor a kar verőerében nincs áramlás, az eret teljesen elszorítjuk.
A mandzsetta nyomásának csökkenésekor, az artéria felett kopogó hang jelentkezik, amit a véráramlás megindulása okoz. Ekkor a mandzsettában levő nyomás a szisztolés vérnyomással egyezik meg. A nyomás további csökkentésekor a kopogó hang eltűnik – ekkor az artériában levő áramlás folyamatossá válik, így kapjuk meg a diasztolés nyomást.
Hátránya, hogy egyedül nehezen kivitelezhető, ügyelni kell a mandzsetta helyes felhelyezésére, a koppanó hang eltűnésének felismerése nehézkes lehet.
Oszcillometriás módszer:
Így működnek az automata vérnyomásmérők. Lényege, hogy az artéria pulzálása áttevődik a felfújt mandzsettára is.
A pulzálás akkor a legerősebb, amikor a mandzsetta nyomása megegyezik az artériás középnyomással (ez egy, a szisztolés és a diasztolés vérnyomás közötti érték, a szervek vérkeringését jellemzi), a két vérnyomásértéket ebből algoritmusok segítségével számolják ki.
Előnye, hogy nem igényel fonendoszkópot, egyedül is kivitelezhető, a külső zajok kevésbé befolyásolják a mérést, kevésbé kell figyelni a mandzsetta felhelyezésére.
Egyéb módszerek:
A tonometria a legpontosabb mérési módszer, viszont nagyon drága. Egy mechanikai tapintófej a csuklóartéria felett folyamatosan érzékeli annak nyomásváltozásait. Alkalmazásához nem szükséges mandzsetta.
(www.webbeteg.hu)